Alessandra Eramo — voice, electronics

This composition by Alessandra Eramo shows for the first time a vocal interpretation of eight onomatopoetic words from the Manifesto of Futurist Music “The Art of Noises” by Luigi Russolo (1913).
Alessandra Eramo creates harmonious miniatures of rough beauty and embodies urban soundscapes using her voice. Her very original approach to onomatopoeia as well as the humorous, yet profound interpretation of the original material reflects her intense exploration of sounds of industrialized and de-industrialized places of present time. The combination of extended vocal technique, sound poetry and brittle fragments of electronics such as Theremin, tape machines and contact microphone puts a contemporary spotlight on futuristic sound art, it condenses more than a century of bustle and noise and captivates the listener until the last “noise”.

The record is part of Alessandra Eramo’s sound performance project ROARS BANGS BOOMS – 7 variations for voice and onomatopoeia. The first variation was performed in may 2013 at the Gallery Haus am Lützowplatz in Berlin. Other variations of the performance were shown at specific locations in Germany, Italy and Austria (2013-2014):
– Echo Bücher Berlin
– University Bari Aldo Moro, Taranto
– Errant Bodies Berlin
– Museruole Festival Innsbruck
– Museum Fluxus+ Potsdam

“Thunder, Whistles, Booms, Grumbles, Snorts… These onomatopoeic words recall the different sounds of the modern industrial landscape. As part of the Manifesto of Futurist Music The Art of Noises by Luigi Russolo, they are the starting point of this performance work. 101 years after Russolo’s Manifesto, I have written seven sound performance variations for human voice in which noise not only becomes a Leitmotiv, but also turns into musical material itself. I embody these noises. I hear them, I perceive them as urban soundscapes of the present. I transcribe these sounds in drawing and interpret them with my voice and with my body in order to reveal their beauty, while playing with the expectation and imagination of the audience.”

Alessandra Eramo

Fantastic work. Alessandro is an Italian ex-pat, based in Berlin. For this record, she has chosen eight words from Russolo’s Art Of Noise essay, and put together a brain-boggling vocal suite to embody each of them in turn.
In live performance it seems there are also field recordings used to create the eruptive whole, but here I’m pretty sure it’s all glottal. Sounds almost like a musique concrète collage made from that Folkways LP about the removal of the larynx. But it’s not!
— Byron Coley, THE WIRE Issue 375

Alessandra Eramo knocked the socks off anyone who was listening with her 2012 album Come Ho Imparato A Volare on the Corvo Records small-edition art label from Germany. That item, released under her Ezramo guise, was a concentrated dose of ideas expressed in sound art and drawings, as befits this gallery-installation artist. Here she is again on the same label, with Roars Bangs Booms (core008) – a limited edition vinyl single on which she tackles the seminal work of famed Futurist Luigi Russolo. On first spin, it’s a grabber – an energetic feast of sound poetry delivered in scribbly, broken, fragments, with a palpable human presence behind it which cannot be ignored.
As is well known, the avant-garde world and his brother have claimed to be “influenced” by The Art Of Noises one way or another, often confusing Russolo’s 1913 written manifesto with the Intonarumori machines which he built some time later in Milan. What Eramo has done is to interpret Russolo’s writings in her own intensely personal manner, focusing her energies on just eight words from the text – words which very coincidentally are onomatopeic, such as “Scoppi” (bangs, bursts, eruptions), and “Stridori” (scraping or screeching). 1 Starting with this toolkit, she then throws herself into the task of building intense episodes of sound, using her mouth and live electronics, on eight short but dense recorded documents.
If the press photo is correct, she sometimes does it blindfolded, wearing headphones, and dressed in a black outfit – looking for all the world like a political prisoner undergoing sensory deprivation torture. Hopefully it’s a more benign situation in reality, and she’s deliberately pushing herself into a zone of concentration without distractions, the better to emit these very physical and solid lumps of concrete poetry, which she launches like salvoes of machine-gun fire.

The variant live performances of Roars Bangs Booms, of which there have already been several in 2014 and 2015, also involve body movement and performance, and the exhibition of drawings which are intended as “gestural interpretations” of the same texts…matter of fact the drawings are not just exhibited behind glass like trophies, they’re integrated into the performance, strewn on the stage or pinned on the wall, held up for the audience to see…we have a detail from one (‘Sibili’) printed on the front cover of this release, but clearly it’s not quite the same as being there to experience the thing in person, which I assume is quite a visceral and possibly even frightening event.
Alessandra Eramo has brought new life to these important Futurist statements through her personal and dynamic interpretations. This is infinitely preferable to allowing the work of Russolo and others to become fossilised as part of culture’s history. Literal readings, such as those that led to reconstructing the noise machines in the 21st century, seem to me to have missed the point entirely. If you accept Russolo’s polemic about the limitations of the orchestra and his speculations about how electronics could extend the range of available timbres, then Eramo arguably comes closer to embodying the real meaning of Russolo’s work. (Arrived 13th January 2015). 1 Presumably these relate to the Six Families of Noise which Russolo proposed for the new Futurist Orchestra.
— Ed Pinsent, The Sound Projector

Désormais (semble-t-il) affranchie du pseudonyme d’Ezramo, Alessandra Eramo s’empare de huit travaux onomatopéiques – assez pour un quarante-cinq tours – de Luigi Russolo. Inspirant jusqu’à l’électronique moderne, le Futuriste commande ici des bruits de bouche capable aussi de chuintements ou d’interjections quand elle n’est pas occupée à rendre des chants de machines imitées. Si ce n’est sa lecture des fantaisies de Russolo, c’est le culot d’Eramo qui touche.
— Guillaume Belhomme, Le Son Du Grisli

A 7″ with eight brief pieces for voice and electronics using onomatopoeic words derived from Russolo’s 1913 text, “The Art of Noises”. As much as I often have my own difficulties with “free” vocal work, this set, perhaps due to its brevity and concentratedness, poses few such problems. Eramo inhabits these references to urbanization with gusto, not overdoing it, not allowing the electronics to dominate, but giving a forceful, pared down performance, guttural in parts, sibilant in others, even humorous on occasion as with (if I have my track demarcation right–there are no times or visual cues on the disc) “borbottii” low growls. Concise and well-handled.
— Brian Olewnick, Just Outside

Alessandra Eramo è una cantante, performer e sound-artist nata a Taranto, in Puglia, ma adesso di base a Berlino. La sua personale attitudine sperimentale sembra essere iscritta in una rilettura contemporanea della tradizione d’avanguardia, agita nella relazione puntale tra vocalità e testo, spesso utilizzando differenti forme di comunicazione che comprendono anche disegni, video e installazioni, espressioni viscerali e narrazioni simboliche. Alessandra Eramo ci ricorda presentando Roars Bangs Booms e citando direttamente “The Art of Noises” di Luigi Russolo che “la varietà di rumori è infinita”. Se già agli inizi del Novecento si poteva ascoltare e distinguere mille rumori è molto probabile che con il moltiplicarsi delle forme comunicative anche la nostra percezione sarà amplificata, in virtù non solo della semplice imitazione ma anche per l’accrescersi degli immaginari e della loro propensione combinatoria. Le intuizioni delle avanguardie storiche – insomma – anche in un orizzonte “after modern” sembrano ancora funzionare e suggerire nuove strategie e pratiche artistiche. Il lavoro della Eramo è intriso però anche di poesia fonetica, improvvisazione free form, field recording e non-music, territori di confine nei quali la voce e l’ambiente acustico in un contesto urbano e industrializzato sono riprodotti seguendo strategie spesso imperscrutabili, seppure in questa composizione l’interpretazione vocale è ispirata più specificatamente da otto parole onomatopeiche estratte dal manifesto futurista sopracitato. L’interpretazione è a tratti aspra ma profonda e sempre coesa, facendo leva su una notevole tecnica vocale, procedendo per frammenti e sovrapposizioni elettroniche, ad esempio facendo uso di un theremin, registratori e microfoni a contatto, affascinando all’ascolto fino “all’ultimo rumore”.
–
Alessandra Eramo is a singer, performer and sound-artist born in Taranto, Puglia, but now based in Berlin. Her experimental attitude is intertwined with a contemporary reinterpretation of the traditional avant-garde, exploring relationships between voice and text in works that frequently involve drawings, videos, installations, symbolic narratives and visceral expressions. Roars Bangs Booms makes direct reference to “The Art of Noises” by Luigi Russolo and the thought that “the variety of noises is infinite.” Following on from Futurism we have the idea that with the proliferation of new forms of communication there has likely been an attendant amplification of perception, not simply due to imitation but also through the combinatorial aspects of contemporary imaginative processing. The insights of the avant-garde still seem to work in our “after modern” world, being able to suggest new strategies and artistic practices. Eramo’s work is soaked in phonetic poetry, free form improvisation, field recordings and non-music, border territories in which vocal elements are contextualized in urban acoustic environments. Her strategies are often inscrutable, although in this composition the vocals have been derived from eight onomatopoeic words extracted from the Futurist manifesto. This release is occasionally harsh but always deep and cohesive, leveraging a remarkable vocal technique and overlapping electronic fragments, a theremin, tape machines and contact microphones. It is fascinating listening to the last noise.
— Aurelio Cianciotta, neural

„7 variations for Voice and Onomatopoeia“ – tak zní podtitul posledního experimentální ho projektu „ROARS BANGS BOOMS“ zvukové umělkyně a zpěvačky ALESSANDRY ERAMO. Ten nejenže nyní vychází na sedmipalcovém LP, a to na berlínské značce Corvo Records, ale také se s ním představí dne 24.dubna v Praze, ve Školské 28 (samozřejmě jak jinak, než díky aktivitám Petra Vrby, přední osobnosti naší improvisingové scény). Alessandra Eramo je původem Italka (roč.82), nyní však žije a tvoří v Berlíně. Studovala výtvarné umění, design a sonologii na školách v rodné Itálii (Milán, Benátky) a Německu (Stuttgart). Proto je obal vinylové desky skutečným uměleckým artefaktem. Je autorkou performancí, hudebních, především elektroakustických kompozic, také videí a výtvarných i zvukových instalací. Její nejnovější dílo vzniklo na základě zvuků dnešního industriálního prostoru, mapuje tuto zvukově bizarní krajinu a vytváří krajiny nové, imaginární, snad i mystické či mytologické. Odkaz k futurologickému manifestu Luigiho Russola „Umění hluku“ po sto letech posouvá do nových a dosud netušených souvislostí a kontextů. Samozřejmě jde o poctu městské mu hluku, ale nikoliv skrze naivní okouzlení, ale spíše prostřednictvím pocitů, emocí a fóbií. Tvůrkyně vytváří vlastní kompozice díky svému hlasovému a pě veckému projevu, s využitím zvukové poezie a elektronických nástrojů a zdrojů zvuku (theremin, magnetofon, kontaktní mikrofon), nikoli naturálních zvuků jako takových. Výsledná materie je pak převedena do kresby, to jest grafické partitury (jedna z nich je vyobrazena na coveru obalu), jež je v konečné fázi autorem interpretována. A to nejen hlasem, ale také pohybem. Kompozice měla premiéru v roce 2013 v Berlíně, posléze byla provedena na dalších místech v Německu, Itálii a Rakousku. A nyní také u nás. Na albu samozřejmě pohyb nezaznamenáte, ale onu onomatopoeiu (čili zvukomalebnost) si vychutnáte náležitě. Až vám z toho bude popravdě ouzko. Samozřejmě, zvukově jsou skladby jako „Scoppi“ (Praskání). „Gorgogli“ (Bublání) či „Stridori“ (Pískání) zajímavé, překvapí vás bohatá rozmanitost výrazu, barev, dynamiky i rytmické struktury, ale neubráníte se úzkosti („Scricchiolii“ – Vrzání), až fyzického strachu („Ronzii“ – Hukot) či vnitřního zneklidnění a znejistění („Borbottii“ – Mumlání), respektive relativizace způsobené pocitem nikoliv odlidštění, ale právě naopak, jisté ho pocitu tu destruktivního nadlidství, onde živoucí mýtičnosti… Jde skutečně o nevšední umělecký počin. Album si lze koupit zde: http://www.corvorecords.de/buy.html
— Jan Hocek, Jazzport

– Futurismo e larvas –
“Roars Bangs Booms”, da italiana Alessandra Eramo, é um single, coisa rara neste sector musical. Trata-se de uma pequena jóia, com a cantora e manipuladora de electrónica a mergulhar na história da poesia fonética, por meio da interpretação – brilhante, diga-se – de algumas palavras onomatopaicas presentes no manifesto futurista escrito em 1913 por Luigi Russolo, “The Art of Noises”, e trazendo esse património até aos nossos dias. Com passagens pelo Fluxus (movimento que cunhou a partitura em texto, nesse tipo de composição se destacando Yoko Ono), por um autor que deu especial atenção ao canto na música erudita contemporânea, Giacinto Scelsi, e por Demetrio Stratos, o vocalista de um dos mais interessantes grupos de jazz-rock da década de 1970, Area.
Theremin, gravações de fita e microfones de contacto são utilizados pela ex-colaboradora de Fred Frith, Domenico Sciajno, Christian Wolfhart e Jon Raskin e como suporte e complemento das suas técnicas vocais extensivas. Foi seu propósito identificar a voz com o ambiente acústico das sociedades urbanas e industrializadas: «Nestas sete variações performativas o ruído é não apenas o “leitmotiv” como a própria matéria musical. É esta a paisagem sonora do presente.»
— Rui Eduardo Paes, Jazz.pt 3/2015

η φωνή της ALESSANDRA ERAMO Η Alessandra Eramo είναι Ιταλίδα (γεννημένη στον Τάραντα, το 1982).
Το καλλιτεχνικό πεδίο δράσης της είναι η φωνή και, περαιτέρω, οι τρόποι που καθιστούν τη φωνή όχι απλώς ένα επικοιν ωνιακό όργανο, αλλά κι ένα πλαίσιο εντός του οποίου αναπτύσ σονται ψυχο-αισθητι κές καταστάσεις.
Χονδρικώς, θα έλεγα πως είναι μία performer της sound poetry, κινούμενη στην κ αλύτερη παράδοση της fluxus καλλιτεχνίας. Ένα πρ όσφατο 45άρι υπό τον τίτλο “Roars Bangs Booms”, κομμένο σε 150 αντίτυπα από την γερμανική Corvo Records μαρτυρά για τούτο. Η Eramo στην πρώτη πλευρά του single (αλλά και στη δεύ τερη – ένα-ένα) «παίζει » με τέσσερις φουτουρ ιστικές λέξεις, παρμέ νες από το μανιφέστο τ ης σχετικής μουσικής, το “Art of Noises” (1913) του Luigi Russolo. Οι λέξ εις αυτές είναι οι: scoppi (εκρήξεις), gorgoglii (παφλασ μοί), scricchiolii (δυστοκίες) και ronzii (βουητά) – οι μεταφράσεις προέρχονται από τον αυτόματο. Έτσι, αναπαράγει μ’ έναν δικό της… εξωπραγματικό τρόπο όχι μόνο το φωνολογικό κομμάτι τους, αλλά και τη σημασία τους, ανακατεύοντας το θέμα «φωνή» και με κάποια πρωτόλεια ηλεκτρονικά, δημιουργώντας στην πορεία ένα εντελώς… φουτουριστικό ακρόαμα. Για τη δεύτερη πλευρά η Ιταλίδα επιλέγει τέσσερις άλλες λέξεις, τις crepitii (κουδουνίστρες), stridori (ουρλιαχτά), borbottii (μουρμουρητά) και fruscii (ψίθυροι), πάντα δανεισμένες από το μανιφέστο του Russolo, απλώνοντας τους ασυγκράτητους πειραματισμούς της. Το άκουσμα, και εδώ, έχει την αρχαιοπρέπεια μιας προγλωσσικής κατάστασης, η οποία συν τω χρόνω εξακοντίζεται στο… απώτατο μέλλον – καθώς οι ήχοι συμβάλλουν προς την αποτύπωση μιας ακουστικής βαβέλ. Παράξενο, το λιγότερο, άκουσμα, από μία καλλιτέχνιδα, την Alessandra Eramo, που διαχειρίζεται με σθένος και όραμα μεγάλες ιταλικές καλλιτεχνικές παραδόσεις του 20ου αιώνα, ξεκινώντας από τους φουτουριστές και μέσω του Giacinto Scelsi ν’ αγγίξει τον Demetrio Stratos και τους επιγόνους του.
— Phontas Troussas, ΔΙΣΚΟΡΥΧΕΙΟΝ / VINYLMINE

Luigi Russolo hat in seinem als L’arte dei rumori berühmt gewordenen Brief vom 11.3.1913 an Balilla Pratella 6 famiglie di rumori dell’orchestra futurista aufgezählt: 1. Brummen, Donnern, KRACHEN, Prasseln, Plumpsen, Grollen – 2. Pfeifen, Zischen, Schnauben – 3. Flüstern, MURMELN, BROTTELN, Surren, GURGELN – 4. STRIDORI, SCRICCHIOLII, FRUSCII, RONZII, CREPITII, Stropiccii (um einmal den O-Ton von Knirschen, Knacken, Knistern, Summen, Knattern, Reiben anklingen zu lassen) – dazu 5. perkussive Geräusche und 6. animalische. Die acht hervorgehobenen intoniert ALESSANDRA ERAMO auf Roars Bangs Booms (core008, 7″) leibhaftig, als sozusagen organisches Instrument – mit etwas elektronischer Nachhilfe (einem Kontaktmikrophon). Und zwar im Rahmen ihrer Performancereihe ‘7 Variationen für Stimme und Lautmalerei’, die mit Klang, Text, Gestik, Bewegung, Zeichnungen und Fieldrecordings einen quasi totalen Kunstbegriff suggeriert. Davon vermittelt die 7″ den laut-malerischen Aspekt auch noch in Gestalt einer onomato­poetischen Krakelei von Eramos Hand. Wie Nietzsche sich als Krikelkrakel sah, den eine unbekannte Macht übers Papier zieht, macht auch Eramo nicht nur ihre Hand, vielmehr ihren ganzen Körper zum Ausdrucksmittel, zum beatboxenden, zungenklackenden, schlürf-krächz-zischenden Medium, zum kirrend wimmernden, knisternd knarrenden, ächzend fauchenden, blubbrig brabbelnden und frikativ groll-zischenden Sprachrohr. Ach was, doch nicht von urbanen Klang­landschaften, auch nicht des Sprachmaterials wie etwa bei Jaap Blonk, vielmehr noch alogischer und biologischer. Nämlich als Ausdruck eines akustischen Genießens an und für sich, nel godimento acustico in sè stesso.
— [Bad Alchemy 85 rbd]

Bang bang com a voz, Alessandra Eramo é a artista completa aqui: o desenho da capa é seu, as manipulações sónicas são suas, a voz é sua. Inevitavelmente, tudo isto mexe com o corpo, as expressões faciais, o movimento. Não vemos essa parte mas conseguimos retirar algumas imagens ao ouvir a música. O que é? 8 onomatopeias retiradas do manifesto Futurista de Luigi Russolo (1913), interpretadas, tratadas, jogadas contra si próprias, sujeitas à tensão que Alessandra Eramo lhes imprime. Acontece tudo muito depressa, são 7 minutos no total, tiros seguros e económicos. Sentimos a saliva, a humidade e o punch no microfone.
— Flur.pt

Eine Single erreicht uns vom vertrauenswürdigen Berliner Corvo-Label. Die bereits mehrfach eindringlich in Erscheinung getretene Vokalistin Alessandra Eramo widmet sich darauf dem Manifest der Futuristischen Musik, Abteilung Die Geräuschkunst, von Luigi Russolo. Eine onomatopoetische Angelegenheit, die Russolo vor gut 100 Jahren, genau: 1913, verfasst hat. Soviel zum Thema Futurismus. Der hält nämlich länger, als man damals eigentlich dachte. Acht prägnante Miniaturen bringt Eramo zu Gehör. Zu ihrer faszinierenden Stimmkunst addiert sie Elektronisches, Theremin, Maschinen und Mikrofone. Ein heftiger Ausschnitt aus Eramos mehrteiligem Lautmalerei-Performancezyklus.
Kurz und gut. Zu kurz, um ausgiebig rezensiert, zu gut, um mit Ignoranz bedacht zu werden.
— Felix, freistil

Deux 45 tours autour de la voix et de la musique concrète.
La voix enregistrée donc. Alors déformée. Ralentie, accélérée, filtrée sur la bande. Deux axes sur un fil allant des futuristes aux poètes sonores. Alessandra ERAMO s’inspire de Luigi Russolo et son manifeste « L’art des bruits ». Elle l’incorpore à un essai bruitiste, dans un art brut sans concessions. La voix est avalée et disséquée dans huit courtes pièces, d’un art brut fait de collages, de mystères comme dans un autre 45t, celui du duo Foi pour Pusillanime. Elle s’essayait déjà à la voix sur son album « Como ho imparato a volare », mais pas de façon aussi radicale, pas autant dans la matière, le sous titre étant « 7 variations for Voice and Onomatopeia », s’inspirant de huit onomatopées reprises dans les titres respectifs pour un chouette objet tiré à 150 exemplaires.
Le collage on y reste. La voix aussi bien sur. Plus compréhensive. Après les onomatopées, place à la lecture… déformée, de poèmes de Robert Creeley par Michael S. HORWOOD, « The pattern » et «  Dimensions ». Fixé sur un 45t blanc, glissé dans une superbe pochette sérigraphiée. On ne sait pas trop de quand date cet enregistrement. Toutefois, les notes de pochette nous indiquent que dès 1968, M.S.HORWOOD a commencé à lire et compiler ces mêmes poèmes sous la bannière « Words ». Les pièces que nous écoutons ont été enregistrées à la radio. Cela se prête d’ailleurs très bien à la création radiophonique il est vrai. Une succession de field recordings métalliques, de lecture proche des essais d’Alvin Lucier dans la diction, de silences, rythment ces deux pièces assez étranges, suffisamment pour attirer notre curiosité, tout comme sa pochette. Et c’est avec un réel plaisir que l’on se plonge dans ces atmosphères moites et bruitistes. Belle découverte.
— Cyrille Lanoe, Revue et Corrigée

Původem italská, v Berlíně usazená umělkyně Alessandra Eramo (ročník 1982) studovala výtvarné umění a její performance jsou založeny na různých zdrojích. Tím hlavním pro její nové dílo byl futuristický hudební manifest Luigiho Russola Umění hluku, který vyšel prvně v roce 1913. Z něj je vyjmuto osm onomatopoických slov, které autorka interpretuje za pomoci různých hlukových doplňků. Jako koncept zajímavé, ale vlastně jenom jakási skica, drobná pocta, zaznamenaný nápad. Při dané délce ně kolika minut pochopitelně není moc čas se do celé věci nějak ponořit. Kdyby to zase bylo příliš dlouhé, tak by to asi neudrželo pozornost, ale tady mám skutečně pocit náčrtu, pod nímž jsou jen tušit obrysy toho, o co tu jde.
Při živém vystoupení v galerii Školská 28 umělkyně 24. dubna prvních pět tracků vyjádřila pohybem se sluchátky na uších a zavázanýma očima. Diváci přitom ovšem zdroj neslyšeli. To je sice zase zajímavý nápad, ale ve skutečnosti působí spíš komicky a když nevíte, o co jde, tak to tak trošku ztrácí smysl. A to i když předlohu znáte. To byste si ji museli bušit před př edstavením do hlavy celý den, z čehož by vám ale nakonec spíš šla hlava kolem. Jinak zbytek vystoupení odhalil poměrně široký rozsah vokalistčina rejstříku od jemného pomlaskávání až po expresivnější polohy. Vlastně to byla taková dernisážová performance, kde si posluchač přece jen udělal představu o jejích hlasových technikách. To právě z vinylového singlu tak úplně nejde. Vlastně tenhle formát je pro podobné hříčky trochu problematický, protože to vlastně jen tak prošumí. Zase na druhou stranu, když se nenecháte odradit nebo otrávit a dáte si práci několikrát za sebou přehodit strany a opravdu se nenechat ničím vyrušovat a plně se soustředíte, tak si určitý obrázek uděláte. Ale i tak jsou to jenom fragmentární výkřiky a ne nějaká hlubinná reflexe, kterou by si Russolo asi zasloužil.
— Petr Slabý, His Voice

„A zajok változatossága végtelen. Ma, ha hozzávetőleg ezer különböző masinával rendelkezünk, ezer különféle zajt is tudunk megkülönböztetni; holnap, ha megsokszorozódnak az új gépek, képesek leszünk tíz-, húsz- vagy harmincezer különböző zaj megkülönböztetésére, nem pusztán az egyszerű imitatív módon, hanem képzeletünkkel is kombinálva azokat…” – Luigi Russolo Dörgés, sivítás, zúgás, morgás, fújtatás – ezek a hangfestő szavak talán még ma is a modern urbánus táj legjellemzőbb zsivajait idézik. Alessandra Eramo ezzel a mindössze hétperces kislemezzel az 1910-es évek olasz futuristáinak máig nagy hatású hang- és zajművészetét helyezi kortárs reflektorfénybe: a jelenleg Berlinben élő és alkotó vokalista-hangperformer hangutánzó szavak vokális interpretációjával tiszteleg Russolo 101 éves korszakos, és máig stabil hivatkozási pontként emlegetett avantgárd kiáltványa előtt. A fáma szerint, Luigi Russolo, az olasz futurista képzőművész-polihisztor olyannyira lázba jött Francesco Balilla Pratella egy kompozíciójának 1913-as nagyzenekari előadásától, hogy A zajok művészete (L’arte dei rumori) címmel felhívást fogalmazott egy, a zeneszerző-muzikológus számára írott levél formájában. A kiáltvány önnön jogán is több mint jelentős, ám egy évvel később Russolo és társai ugyanezzel az elnevezéssel Modenában megszervezték első zörejzenei koncertjüket, amelyen akusztikus zajkeltő eszközöket használtak, és amiknek különböző fantázianeveket adtak, úgymint: morajló, hurrogó, berregő, károgó vagy éppen üvöltő. Eramo nyolc hangutánzó szót választott Russolo eredeti szövegéből, ezeket adta elő, járta körül, szedte fonémáira, és mindenek előtt: formálta a saját képére. A 7″-es bakelitlemezen oldalanként négy-négy olasz hangfestő szó absztrakt előadása hallható, melyek közül a legrövidebb bő félperces, a leghosszabb pedig nem lépi át a másfél perces játékidőt. Igazi miniatűrökről, rövidke felvillanásokról beszélünk, melyek mindegyikébe mégis egy teljes világot zsúfolt a művésznő. Eramo expresszív, szenvedélyes előadásmódjának saját hangja és apró elektronikus hangszerek nagyon céltudatos megszólaltatása ad biztos alapot. A hangperformer egyrészt a kiterjesztett vokális technikájával, másrészt pedig szalagos magnók, egy theremin és apró kontaktmikrofonokkal befogott zörejekből építi produkcióját. Ezernyi megkapó nüansz, parányi szikra – egyetlen szóban. Alessandra Eramo A zajok művészetének hangutánzó szavait feldolgozó projektjét 2013 májusában indította: első nyilvános előadását a berlini Haus am Lützowplatz galériában tartotta, amit további olasz, osztrák és német variációk követtek. Az eseményeken persze minden alkalommal más és más program hangzott el, így játszva a közönség elvárásaival és fantáziájával. A november végén megjelent korong szintén egy berlini fellépést dokumentál, amit a Corvo lemezkiadót vezető Wendelin Büchler kevert, és Kassian Troyer maszterelt. A koromfekete vinyl kislemez mindössze 150, kézzel számozott példányban érhető el, így akit érdekel, ne hezitáljon beszerezni! A zene mellett fontosnak tartom megemlíteni a kiadvány csomagolását is: az elülső borítón látható rajz szintén Eramo munkája, ami nem más, mint az olasz Sibili (zihálás) szó vizuális átirata. Azaz: minden vokálisan átdolgozott kifejezésnek létezik egy képi megfelelője, amik túlzás nélkül, önálló képzőművészeti alkotásként is megállják a helyüket. Hogy ezek előre gyártott sajátos grafikus kották, vagy éppen utólag készült vizuális toldalékok, nem tudni. Bárhogy is, a nagy formátumú grafitrajzok szemléletes megfelelői Alessandra Eramo páratlan hangjának.

— Dusted Hoffman, Improv.hu